Az utolsó dallam

Egy sólyom szállt a szélben, s a nyugvó napsugár

Árnyékot vetett a kecses madár után.

Akkor volt, míg éltem, vagy már azután…

Valaki valahol még várt rám talán.

 

Félek, hogy a sötét égből villám tör rám,

És az utolsó dallam hagyja el szám.

De akár kezem, akár nyamvadt testem árán

A lelkem tovább szárnyal majd a saját szárnyán.

 

És szüntelenül érzem a tavasz illatát,

Megtapasztaltam már szívem akaratát:

Csak fürdeni a fényben napnyugta után,

Most értem miért néztek rám akkor bután…

 

Félek, hogy a sötét égből villám tör rám,

És az utolsó dallam hagyja el szám.

De akár kezem, akár nyamvadt testem árán

A lelkem tovább szárnyal majd a saját szárnyán.

 

Csak szállnék, de visszafogtok,

Csak várnék, de megbotoztok,

Valaki vár ezután.

Úgy másznék de belémrúgtok,

Úgy futnék már, de megbotlok,

És ti csak néztek rám bután…

 

Félek, a sötét égből villám tör rám,

És az utolsó dallam hagyja el szám.

De akár kezem, akár nyamvadt testem árán

A lelkem tovább szárnyal majd a saját szárnyán.