Léghajó

Kedvem talán még volna,

De lehet éjjel horkolna,

A orosz pezsgő unikornisán.

Csak nézem csendben a plafont,

Nem engedve a flakont,

Fapofával, a lelkem sírdogál.

Túlzó a vágy, úgy érzem,

Pedig csak jött, nem kértem.

Szél hordja a szív fehér porát.

Kéne egy nagy vitorla…

Boltban biztos nem volna.

Ki varr nekem majd egy akkorát?

Cérna hozzá minden ér,

Egy embernyi mit sem ér,

Huzatos, ha nem foltozza tű.

Hozzá árbóc lesz a szó,

Múlandó bár, a hajó

Repül tőle, így néhány betű.

    Akarom a szürkés képeket,

    Meg veszekedni is ritkán veled,

    És nem hinni, hogy egyszer véget ér.

    Belevágódni a sárba,

    Ha valaki aztán a kádba’,

    Levereti slaggal, csak úgy… magamér’.

Neki nem kell hintaló,

Koszos csődör, altató,

Porche, fecskendő, bankszámlaszám.

Ha a lábtörlőn aludnék el,

Szombaton, mikor felkel

Kiröhögne, de soha nem szólna rám.

Túlzó a vágy, úgy érzem,

Pedig csak jött, nem kértem.

Szél hordja a szív fehér porát.

Kéne egy nagy vitorla…

Boltban biztos nem volna.

Ki varr nekem majd egy akkorát?