Parton

Már nyílnak a völgyben a kerti virágok,

Már zöldell a nyárfa az ablak előtt,

A hő felemészti a téli világot,

A porból, mivé az összetört

Gyerekek építenek most várat,

Kicsi piros plasztik kanállal.

Csendben simítanak még párat,

A kis szívekben áll a várfal.

De jön az idő, és az ősz majd elvisz

Évről évre egy kis darabot.

A számlák, a magány, a mindegy, mit elhisz,

Nagyokat taposó kiskamaszok.

Még ifju szívedben a lángsugarú nyár,

S még benne virít az egész kikelet.

A homok aranylón építkezni vár,

Ne tegyed karba a két kezedet.

Kellene még ide egy kicsi mámor,

Annyi, hogy elhiszi: ő a tied.

Menne a bú vele, villan a kámfor,

Egyszerű szajha, te táncba viszed.

Markod a várban, a sok pici szemcse

Annyifelé gurul, amerre lát,

Szembe ha dörzsöli bárki a parton,

Látja magában a saját sarát.

Csobban a vízben a sok kicsi ember,

Sárga világban a nap sugara

Vajpuha karja a lebecsült létnek.

Bokrok alól a sötét madarad

Hogyha kibújna, az akarat mától

Önmaga savába fojtja bele.

A remegő szemmel meredő reggel

Arca a tenger… ugorj bele.