Szívó

Van egy szálló mélyen a mézesmadzag alatt,
Ami egy vadállatnak is fogtörő falat.
Szerelemtől forró, és néha bizony elég
Pár túlfűtött kalandor, áldozat a vendég.

Kitáblázva sehol nincs, úgyis megtalálod,
Már akkor vár, mikor még a szemét csodálod.
Egyszemélyes szobák, a párnád sós vízben tocsog,
Az őrkutya ha már bent vagy, csak akkor morog…

Szar hely, tényleg, de egyszer
Úgyis el kell menned oda.
Rájössz majd, hova.
Futni könnyű, de hogyha
Eltaknyolsz, nem kelsz fel soha.
Ott nincsen csoda.

Szar hely, tényleg, de egyszer
Úgyis el kell menned oda.
Ne kérdezd hova.
Futni könnyű, de hogyha
Eltaknyolsz, nem kelsz fel soha.

A vizet itt tűz oltja, csak állja a torkod,
De vigyázz, mert bármit gondolsz, biztos kimondod.
És ha reggel meglátogat

Másnap barátod,
Milyen kedves állapot ez, rögtön belátod.

Akkor jössz rá, hogy az ember szívva tapasztal,
Mikor áhított állapot lesz egy darab szar.
De ne félj, mert kirugdal majd a takarítónő,
Kegyetlen asszonyság, úgy hívják, hogy az idő.

Szar hely, tényleg, de egyszer
Úgyis el kell menned oda.
Rájössz majd, hova.
Futni könnyű, de hogyha
Eltaknyolsz, nem kelsz fel soha.
Ott nincsen csoda.

Szar hely, tényleg, de egyszer
Úgyis el kell menned oda.
Ne kérdezd hova.
Futni könnyű, de hogyha
Eltaknyolsz, nem kelsz fel soha.